Rengeteg helyen, rengeteg megközelítésből olvashatunk, hallhatunk a lélek erejéről, a képzelet hatásáról. Társítják mindennapi életünkhöz, boldogulásunk, testi-lelki egészségünk fennállásához. Vizsgálják az elvont tudományok szakemberei, és a kutatóorvosok is. Bár több ezer dokumentált esetről tudunk világszerte, mely hatékonyságáról tanúskodik, mégis sok szkeptikus ellenlábasa van, akik foggal-körömmel küzdenek az elismerése ellen.

Az amerikai Rochesterben működő Mayo Klinika kutatói tényként fogadják el működésének hatékonyságát. Szerintük ugyanis a képzelet ereje – ha jól van használva - mozgásba hozhatja a szervezet gyógyító erőit úgy, hogy az üzeneteket küld az emocionális központnak, az továbbítja az információt az endokrin rendszernek, az immunrendszernek, és az autonóm idegrendszernek. És mivel ezek a rendszerek igen sok terület működését befolyásolják a szervezetben (légzés, szívverés, vérnyomás, stb.), nagy hatékonysággal tehetik jobbá az életminőséget. Hasonlóan gondolták ezt az ókorban is, ahol a téma ismert hirdetői Arisztotelész és Hippokratész voltak.

Az ember összetett lény, vágyakból, a hozzájuk kapcsolódó érzésekből, és akaraterőből áll. A képzelet először csak egy kép az agyunkban, mely akkor válik valósággá, ha akaraterőnk cselekvésre késztet, és teszünk érte. Ez azon képességek egyike, melyet biztosan mindenki birtokol. Azok az emberek, akik újra begyakorolták (gyerekkorában még mindenkinek ment), és meg is engedik maguknak a képzelőerő használatát, sikeresek, boldogok, és elégedettek. Fontos tudni, hogy a kimondott szónak ereje van, a gondolat pedig teremtő. Ez a két dolog, ami előreviszi kicsiben a lényünket, nagyban az egész világot. Hol lennénk, ha nem „képzelegtek” volna tudósaink, orvosaink, tanítóink? Ha nem társult volna kitartás, szenvedély, akaraterő, hit a vágyaikhoz?

A képzelet ereje az, ami meggyógyított halálos beteg embereket, megmentett világokat a pusztulástól, és kiegyensúlyozottabbá, boldogabbá teszi életünk minden napját. Feltéve, hogy engedünk a pozitív gondolatoknak, és kiűzzük agyunkból a visszafelé húzó, irigykedő, mások becsmérlésével foglalkozó ideákat. Engedjük, hogy szárnyra kapjon lelkünk, és elvigyen minket azokra a helyekre, ahol teljes megnyugvást találunk. Ne féljünk megtenni. Ha megszabadulunk félelmeink láncaitól, megengedjük a gondviselésnek (ami biztosan soha nem akar rosszat), hogy tereljen minket, hallgatunk arra a bizonyos belső hangra, akkor is, ha furcsának tűnik, amit mond, megtapasztaljuk a boldogságot. Azzal, hogy megszabadulunk félelmeinktől, melyek vasmarokkal fogják egész lényünket, megengedjük magunknak a szabadságot.

Tedd a szívedre a kezed! Te szabad vagy? Megengeded magadnak a boldogságot, vagy engeded, hogy mozdulatlanná tegyenek képzelgéseid? Tudd, hogy az egész világ a fejedben létezik. Olyan, amilyennek Te látod, ahogy Te érzékeled. Ennek ékes példája az esővel való kapcsolatom.

Az eső, és a borulat számomra finom, puha, meleg érzés. Amikor mindenki depressziós lesz, én élvezem az eső félhomályát, hangjának kopogását, illatát. Szeretem azt a tulajdonságát, - amit valószínűleg mindenki utál – hogy befelé fordítja az embert, aki akaratlanul is magába néz, bezárkózik az otthonába, hiszen kint nem lehet csinálni semmit. Ami persze megint csak nézőpont kérdése. Én például, imádok esőben sétálni. Végtelenül megnyugtat, és pihentet, akár kint vagyok, akár bentről figyelem.

Képzeleted Te uralod. Akármilyen hihetetlen, csak az történik veled, amit elképzeltél tudatosan, vagy tudat alatt magadnak. Vannak vágyaid, pozitív gondolataid? Akkor kezd megélni őket.

Soha ne feledd: ha meg tudtad álmodni, meg is tudod csinálni!

(Jakab Réka)