Érdekes kísérletet végeztek az UCLA kutatói, akik végül új megvilágításba helyezték az álmatlanság és a súlygyarapodás összefüggését. Mert hogy igenis van összefüggés.

Sarosh Motivala az UCLA Semel Idegtudományi és Emberi Viselkedéstani Intézetének adjunktusa, a munkatársaival két olyan hormont kezdtek el vizsgálni, melyek a test energia-háztartásáért felelősek. A gerlin nevű hormonnak, melyet a gyomor választ ki, étkezés előtt megnő a szintje, ezzel serkenti az étvágyat. A leptin, melyet a zsírsejtek bocsátanak ki, a testsúly szabályozását, és az elraktározott zsír mennyiségének jelzését (a hipotalamusz felé) tűzte ki feladatul maga elé. Ezt a két feladatot szintjének csökkenésével és emelkedéséve tudja elérni. A csökkenés a kalóriahiány állapotát üzeni az agynak, míg növekedése alakalmával fokozódik a szervezet energiafelhasználása.

A hosszas tanulmány során érdekes eredményt kaptak. Rájöttek arra, hogy az álmatlanság az egyik hormont megzavarja. Az alany 38 azonos korú, és testsúly férfi volt, akiket két csoportra osztva figyeltek meg: alvászavarral küzdők, és egészségesek. A vizsgálatokat műszeres alvásvizsgálattal kezdték, hogy megfigyeljék agyhullámaikat, majd éjjel 11-kor, hajnali 2-kor, és reggel 6-kor megmérték gerlin és leptin szintjüket. Az eredmények azt mutatták, hogy a leptin szintjében nem történt érdemleges változás senkinél, míg az álmatlanságban szenvedők gerlin szintje 30%-al alacsonyabb volt az éjszaka folyamán.

Mi következik ebből?

Elsőre mindenki azt mondaná, hogy a hormonszint csökkenése gátolja a súlynövekedést, hiszen ha emelkedik a szintje, az étvágyat okoz. Ezt a funkciót a kísérletek szerint nem tölti be, ami azzal magyarázható, hogy a szintváltozás valószínűleg napközben történik. Tehát: ha keveset alszunk, a gerlinszint emelkedik, a leptiné csökken, ami dupla étvágynövelő kombinációt eredményez.

Ez a tanulmány arra mutat rá, hogy az alvászavaros emberek energia egyensúlya felborul, ami oka lehet későbbi elhízásuknak.

A következő érdekes kérdés az lehet, hogy a fenti kapcsolatok milyen lehetséges következményeket hordoznak még magukban. Ezzel annyira egyet ért Sarosh Motivala, aki az UCLA pszichoneuroimmunológiai részlegének is tagja, hogy álltása szerint ez lesz a következő terület, melyet megvizsgálnak.

Ezer és egy okot tudnánk mindannyian felsorolni arra, hogy miért fontos a pihentető, mély alvás, de most kaptunk még egyet, melyre eddig gondolni sem mertünk volna.

Forrás: medipress

(Jakab Réka)