Az alábbi történetet olvastam a minap, és arra gondoltam, hogy ezt feltétlenül megosztom, hátha nem jutott el mindenkihez.

"Békésen elnyúltam a meleg vízzel telt kádban, amikor férjem jóízű nevetését hallottam. Örömmel konstatáltam, hogy jó kedve van. Amikor újra felhangzott a mélyről fakadó hahotázás, kiszóltam neki:

- Nagyon humoros filmet nézhetsz!
- Figyeld a macskát! Ez óriási! - válaszolta, ami cselekvésre késztetett.

Amikor fürőköpenyemben kimásztam a rég áhított illatos, és meleg vízből, a következő kép tárult elém. Niki, a macskánk felugrott a konyhapultra. Leült a doboz elé, amelyben Jabipnak, a bullterriernek szánt műcsontokat tartjuk. Niki az orrocskájával lelökte a doboz fedelét, óvatosan kiemelte az egyik csontot, és letette a pultra. A kutyánk ez alatt türelmesen várakozva üldögélt odalent, és figyelmesen követte a cicus minden mozdulatát. A macska lassan, nagyon óvatosan a mancsával a pult széléig tolta a szerzeményt. Ott megállt, és körülbelül tíz másodpercig lenézett a kutyára, aztán egy kecses mozdulattal lelökte neki.

Alig hittünk a szemünknek, és hitetlenkedve nevettünk. A bullterrier egyébként minden nap legalább tíz percig nyalogatja a kéjesen elnyújtózó Niki fejét. A macska talán így akarta viszonozni a szívességet."

(Jakab Réka)