Végre kellemes idő ígérkezett, ezért gyorsan eldöntöttük, hogy lemegyünk a Balcsira.
Ránk fért már egy kis pihenés. Szokásos helyünk Siófok- Sóstó, de most más szállás
után kellett néznünk, mert a strandhoz tartozó apartmanokban nem volt hely. Még
otthonról telefonon lefoglaltunk egy új panzióban egy szobát. A nevemet bemondva
megörült a tulajdonos, hisz kiderült, hogy pár éve még Budán laktak, és én voltam az
állatorvosuk.
Másnap délután érkeztünk meg az Anna panzióba. A teraszon szépen megterített
asztalok hívogattak, le is ültünk rögtön egy wellcome-drinkre. Kilátás a Balcsira,
az idő csodás - megkezdődött a pihenés. Beszélgettünk a tulajdonossal, persze szóba
került a kutyája is. Mondta is Mária asszony, hogy jó lenne, ha megvizsgálnám a
kutyát, mert három hete valami baj van vele. Már voltak állatorvosnál is, többször
megvizsgálták, de nem találtak semmit sem. Pedig valami történhetett vele, hisz még
a legnagyobb viharban sem hajlandó bemenni a házába - mindig előtte fekszik, akár
egész éjjel, csatakossá ázva. Az ételéhez sem nyúl azonnal, de reggelre mindig
megeszik mindent. Pedig régebben nagyon szerette a pocakját, azonnal bármit felfalt.
Emlékeztem Alibire, mert amikor még Budán laktak, sok macskát vitt haza a gazdik nem
kis megrökönyödésére. Kiemelt feladatának tekintette, hogy minden kóborló,
gazdátlannak hitt kölyökmacskát pártfogásába kell vennie. A gazdik nem győztek újabb
és újabb befogadókat keresni a kis jövevényeknek. Most azonban megváltozott Alibi.
Amikor megnyílt a panzió, több környékbeli cica is megjelent, némi finom falat
reményében. A teraszon lévő vendéglőt mindig sokan keresik fel, az asztalok között
könnyen lehet némi sültcsirkét koldulni. Ezt persze a hatóságok nem néznék jó
szemmel, ezért Alibi feladata lett a cicák távoltartása. Nagy meglepetésre a kis
beagle megértette a feladatot, és nem is enged macskákat a panzió közelébe. Nehezen
hittem el Alibiről, hogy ilyen változáson ment át, de el kellett fogadnom a gazdik
elbeszélését. Vártam már, hogy találkozhassak Alibivel, de ő csak az utolsó vendégek
távozása után jöhet a teraszra. Bár nem szeretem, ha szabadságom alatt is betegekkel
kell foglalkoznom, de érdekelt az állapota, ezért nem zárkóztam el a vizsgálat elől.
Az este hátralevő részét egy finom vacsora után a szobánk hatalmas teraszán
töltöttük, ahonnan szép látványt nyújt a sötétségbe burkolódzó Balaton, és az esti
fényeiben tündöklő északi part. Kaptunk Mária asszonytól egy nagy tál felkockázott,
kimagozott görögdinnyét jégkockák közé vegyítve. Isteni volt! Az étterem lassan
kiürült. Az utolsó vendégek távozása után megjelent Alibi. Boldogan rohangászott az
asztalok között, minden négyzetcentimétert ellenőrizve. Nem hinném, hogy macskák
után kutakodott volna, sokkal inkább a lehullott morzsákat kereste. Sokáig néztem a
kis örökmozgót, és nehezen képzeltem el róla, hogy beteg lenne. De akkor mi ez az
étvágytalanság? És miért nem hajlandó már három hete bemenni a házába?
Lementem a kertbe, Mária asszony odahívta Alibit. Megvizsgáltam, ami persze nem volt
egyszerű feladat, hisz örökmozgó lévén nem fért a bőrébe, mindenáron játszani akart.
Nem találtam semmi kórosat a vizsgálat során. Szerencsére a kocsim csomagtartójában
ott volt az orvosi táskám, így fonendoszkóppal meghallgathattam a szívét is, de
azzal is minden rendben volt. Kezdtem kényelmetlenül érezni magam, hisz a gazdik
nagyon bíztak bennem, és ők tudták, hogy valami bajnak csak kell lennie. No jó,
kezdjük újra. Ez már nem rutin dolog, alaposabban kell megvizsgálni minden szervet.
Bőr, nyálkahártyák, nyirokcsomók, légzőszervek, vérkeringés szervei,
emésztőrendszer, húgy- és ivarszervek, mozgás szervrendszere, idegrendszer. Alibi
egyre türelmetlenebbül viselte a megpróbáltatásokat. Legnagyobb felháborodásának
akkor adott hangot, amikor a prosztata vizsgálatára került sor. No igen, a kesztyűs
kézzel bánás jelen esetben nem azt jelenti, hogy nem fog fájni  .
Hiába volt minden igyekezetem, nem találtam semmi kórosat. Megbeszéltem a gazdikkal,
hogy szükséges lenne egy hasi ultrahangvizsgálat, és vért is kell venni, de mindezt
már a rendelőmben, pár nap múlva. Aznap éjjel nem aludtam túl jól. Bántott a dolog.
A másnap gyorsan eltelt. Hatalmas labdázás a Balcsiban, napozás, pihenés, este még
egy finom vacsora. aztán indulni kellett haza. Búcsúzkodás után még megkerestem
Alibit. A háza előtt fekve találtam rá. Ahogy közeledtem, boldogan felállt,
eszeveszetten csóválta a farkát. Aztán amikor 2 lépésnyire értem, morogni kezdett
rám. Nem értettem a dolgot, még egyet léptem előre. Vicsorogva ugatott. Visszamentem
Mária asszonyhoz, megkértem, hogy csalja el Alibit a házától. Mikor végre otthagyta
a házát, odalopóztam, és benéztem. Sötét volt bent, nem láttam semmit sem. Már épp
indultam vissza a kocsihoz, amikor nagyon halkan, de nyöszörgött valami. Elrohantam
egy zseblámpáért, és ismét benéztem: három szempár meredt rám rémülten a lámpa
fényében.
Alibi nagy titka ezennel kitudódott. Némi lelkiismeret furdalással, de elárultam
Mária asszonynak, hisz az állatorvost nem köti orvosi titoktartás: Alibi nem tudta
meghazudtolni önmagát. Bár a kötelesség szent dolog, de munka után már nem kell a
macskákat zargatni. Az a meleg kutyaszív nem hagyhatta, hogy egy cicamama otthon
nélkül maradjon két kicsinyével. A vacsora kérdése is tisztázódott: Alibi addig nem
nyúlt az ételhez, amíg a mamacica jól nem lakott.
Epilógus:
A napokban ismét Siófok- Sóstón jártam, és persze meglátogattam Mária asszonyékat. A
két jogcímnélküli, ámde igen jóhiszemű kutyaházlakó, no és persze anyukájuk szabad
bejárással rendelkezik az étterem teraszára, Alibi vigyázó felügyelete mellett.
dr. Kómár Gyula
|
