Nyár. Rekkenő hőség éjjel-nappal. Egyik barátoméknak volt akkoriban egy nyaralójuk - faház - a Keleti-főcsatorna partján, Berettyóújfalu és Földes között.

A csapatban volt három közel azonos korú gyermek. Arany életük volt, iskolaév végén kiköltöztettük őket oda a nyaralóba és csak augusztus végén vittük vissza a nebulókat a városba. Mellettük mi felnőttek váltogattuk egymást a felügyelésben.

Olyan meleg volt a faházban mint a szaunában, nem nagyon tudtam aludni. Mindenki húzta a lóbőrt rajtam kívül, ezért, hogy ne ébresszek fel senkit, s abban reménykedve, hogy a szabadban kellemesebb az idő, kiosontam a stégre. Hajnali fél négy volt.

A víz fölött kb. 1 méteres magasságig sűrű pára lengedezett. És bábáskodtam a Reggel születésénél. Sorban jöttek elő a színek. A fák zöld lombjai, a virágok színei. És egyszercsak a másik stégnél el kezdett mozogni a nádas, s elősorjázott egy vadkacsa család.

Elől a mama, utána 6 picinye. Sipítoztak, sápítoztak, a mama meg csendre intve dünnyögött nekik:-) Néha "megállt" a vízen, visszanézett, hogy fegyelmezettek-e a lurkók. Amikor a közelükben csobbant a víz - valószínű valamilyen hal rabolgatott - megdermedtek, s az újra visszaállt csendben tovább úsztak. Persze nem szabályosan közlekedtek a túlpart felé a legrövidebb utat választva, hanem átlósan:-)

És ezenközben tovább született a Reggel, lassan eloszlatva a párát a lustán folydogáló víz fölött. Sorban ébredtek fel a színek után a különféle rovarok. Döngicséltek a darazsak, szivárványos szitakötők lebegtek a víz felett, szárnyukon visszatükrözve a hajnali Nap sugarait. Az idő lelassult. Úgy látom magam előtt az egészet, mint egy lassított felvételt...

(mm)