Rengeteget beszéltünk, beszélünk arról, hogy milyen diétába kezdjünk bele, kinek, melyik, miért ajánlott, és miért nem. Korunk, nemünk, egészségi állapotunk, műveltségünk és akár nemzetiségünk, vallási hovatartozásunk is beleszólhat a választásba. Beszélünk testünkről, fizikai cselekvés sorozatokról, keressük a külföldön már jól bevált módszereket. Egy valamit azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni. A diéta gyakorlatilag életmód-váltást jelent. És mint minden változásnak, ennek is fejben kell eldőlnie. Ezzel talán nem mondok újat. DE. Tedd őszintén a szívedre a kezed. Hányszor ültél le otthon egy diéta elkezdése előtt, és gondoltad át, hogy miben és hogyan fogja megváltoztatni szokásaidat? Az étkezésen kívül persze. Az esetek többségében csak kapkodunk az új módszerek, „csodaszerek” után. Pedig teljes szemlélet-váltásra van szükség.

Lássuk be, hogy környezetünk, és önmagunk változásait is csak belülről kifelé tudjuk elindítani. Ami nincs meg fejben, az nem fog megtörténni a kézzelfogható világban sem. Számot kell vetni. Fel kell tárni a problémákat, amik miatt kialakulhatott túlsúlyunk, netán egészségromlásunk és AKARNI kell módosítani rajtuk. Az orvostudomány is hangoztatja már hosszú évek óta, hogy csak azt a beteget tudják meggyógyítani, aki valóban meg is akar gyógyulni. Lehet, hogy ez kissé túlzásként hat, de abban biztos megegyezhetünk, hogy nagy szerepe van a pozitív végkifejletben.
Két dolgot kell alapvetően megvizsgálni. Az első – és talán a legfontosabb -, hogy mi ellen védekezve húzunk magunk köré falat. Szó szerint. Mik azok a tényezők életünkben, amiket nem, vagy csak kis mértékben tudunk kezelni. Mert a hízás, alapvetően egy védekezési mechanizmus, mely során elzárjuk magunkat a nehézségektől tudat alatt. A második pedig, hogy milyen étkezési szokásokkal támogatjuk ezt a magatartásunkat. Milyen mennyiségű méreganyagot viszünk be, mennyi zsíros, egészségtelen ételt eszünk, és ezeket hogy kombináljuk össze, hogy biztosra menjünk.

Vagy megközelíthetjük az ellentétes oldalról is. Mi az, amit megvonunk magunktól, és miért? Talán ezt így még végig sem gondolta. Megvonjuk magunktól, a sejtjeinktől a fiatalságot, életerőt, oxigént a mozgáshiánnyal. Megvonjuk a szabadság örömét azáltal, hogy beszorítjuk magunkat félelmeink, negatív érzéseink, hájrétegünk, és így szobánk négy fala közé. Megvonjuk magunktól a normális társasági élet, és párkapcsolat lehetőségét. Persze ezeket már csak szélsőséges esetben. Üljünk le, és szánjunk időt a végig gondolására. Vegyük számba őket, és legyünk nagyon őszinték magunkhoz! Nézzünk szembe a tényekkel, és határozzuk el, hogy mindenképpen változtatunk rajtuk, még akkor is, ha kilátástalannak tűnnek. Nincs megoldhatatlan probléma, nincs megváltozhatatlan, javíthatatlan helyzet. Ha nem is mindent azonnal, de apró, jól felépített lépésenként biztos, hogy helyre lehet hozni. Ha kell, ne szégyelljünk segítséget kérni hozzá barátoktól, családtól, szakemberektől (és itt nem csak az orvosokra gondolok).

A változás fontos, mindennapi velejárója életünknek. Felgyorsult világunkban lényeges, hogy lépést tudjunk tartani a meglévő szemléletekkel, az élet minden területén. Ha egyetérteni nem is tudunk mindennel, elfogadni jelenlétüket igen. A sok belső harc látható, és láthatatlan ellenfelekkel szemben egy idő után kifejti hatását. Ami nem jó, mert az egészséges, minden szempontból teljes élet nem kuriózum, hanem mindenkinek jár!


(Jakab Réka)