ANGLIA

Az angolok óva intenek attól, hogy újév napján bárki marhahúst egyen. Mert a marha hátrafelé "túr", és ez nem szerencsés. Ők is a disznóhúst kedvelik ilyenkor.

GÖRÖGORSZÁG

„Az az ember, aki Vasilopitába harapva pénzérmére lel, szerencsés év elé néz!”

A Vasilopita egy kenyérféle, ebből igyekeznek minél többet magukhoz venni szilveszter napján a görögök. A legenda szerint az ottomán birodalom idejéből ered a szokás, mikor is annyira magas adókat vetett ki a vezetés, hogy már alig bírta a görög nép. Egy püspök valamilyen csoda folytán kimentette a nép vagyonának jelentős részét, melyet viszont nem tudott visszaadni jogos tulajdonosuknak. Ekkor találta ki Szent Bazil, hogy süssenek kenyereket, rejtsék abba a tárgyakat. Így kapta mindenki vissza érétkeit.

Azóta minden szilveszterkor érmével „töltött” pitákat sütnek, és azt eszik.

MEXIKÓ, SPANYOLORSZÁG, KUBA

„Édes szőlő, jó hónap, savanyú szőlő kevésbé”

E három országban egy spanyol eredetű népszokást követnek, mely a bortermeléssel van összefüggésben. Mindig nagy ünnepség volt a bőséges termés idején, de a századfordulón volt egy különösen jó év. Azóta szilveszterkor 12 szem szőlőt esznek, melyek az év hónapjait jelképezik. Amelyik szem édes, az a hónap jó lesz, ha savanyú, kevésbé.

OLASZORSZÁG

„Ki a régit, hadd jöjjön az új”

Az olaszok érdekes szokást követnek az újév köszöntéseként. A régi, megunt tárgyaikat kidobálják az ablakon, hogy ezzel engedjenek utat, helyet minden pozitív dolognak, mely rájuk köszönthet az újévben. Ezt követően asztalhoz ülnek, hogy elfogyasszák a cotechino con lenticchie-t, ami lencsét jelent kolbásszal. Esznek még töltött disznólábat, csicseriborsót és kaviárt is, hogy gazdagodjanak, egészségesek és szerencsések legyenek

JAPÁN

„Ősi hagyomány a létezés alapja”

A keleti ország lakói többek között munkamániájukról, szigorú hagyományairól híresek. Szilveszter napján ha nem is mennek társaságba, de legalább ünnepelnek, és az év első három napját szigorúan pihenéssel töltik. Olyannyira, hogy ételeiket is előre készítik el, hogy azzal se kelljen dolgozni.

A japánok nem a sok pénzért, hanem sokkal magasztosabb dolgokért végeznek rituálékat. A soba például, egy nagyon hosszú tészta, melyet úgy kell a szájukba szívni, és lenyelni, hogy ne törjön meg. Ezzel a hosszú életet biztosítják maguknak.

A mochi rizs, melyből az omochi nevű pogácsákat formázzák (vaslapon sütve, vagy az ozoni leves betétjeként fogyasztják) az alapja az istenek előtti tisztelgésnek, hiszen a nagyobb darab pogácsákat nekik ajánlják, majd felszeletelik, és a jó egészség reményében elfogyasztja a család.

KÍNA

„Légy hű hagyományaidhoz, hogy egészséges, és boldog legyél!”

A kínaiak szokásai nagyban hasonlítanak a japán hagyományokhoz. Ők is eszik a hosszú tésztát sértetlenül, a hosszú élet jelképeként, illetve gombócot fogyasztanak a különböző dolgokban elért jólét tekintetében. Szintén magában, vagy leves betétként.

NÉMETORSZÁG

„Ahány szálka, annyi pénz”

A németek a nálunk karácsonykor fogyasztott pontyot helyezik előtérbe szilveszterkor. Különböző módokon készítik el őket, de a lényeg, hogy megtartanak egy szálkát belőle, és a tárcájukban hordják, hogy bevonzzák a kívánt anyagi szerencsét.

HOLLANDIA

„Az élet körforgása szüntelen”

A hollandok év végén kör, gyűrű formájú ételeket fogyasztanak, mert hiedelmük szerint ez hozza meg a szerencsét, a teljes évet számukra. Az ételt Olie Bollen-nek hívják (olajos labdák) , ezt fogyasztják ilyenkor. Ezek tulajdonképpen fánkocskák, amiket gyümölccsel, mazsolával töltenek meg.

LENGYELORSZÁG

„Ahogy a hal úszik a vízben”

A lengyelek heringet fogyasztanak újévkor, mert szerintük ez a módja annak, hogy a mindennemű szerencse rájuk találjon az újesztendőben. Receptekben nincs hiány, sokféleképpen készítik el, a lényeg csak annyi, hogy biztosan hering legyen.

USA

„Amit a föld ad nekünk”

Az Egyesül Államok szinte egész területét elérte a déli országrész hagyománya, mely szerint tehénbabot, kel- és édeskáposzta biztos, hogy van az asztalon. Előbbi az aprópénzt, utóbbi a papírpénzt jelképezi. Másik fontos elem a sertés, mivel a vidéki részeken szintén a jólét jelképe. Általában sonka formájában kerül az asztalra a zöldségek mellé.

(Jakab Réka)